Nincs olyan nagyon sok vámpíros játék, igazán jóból pedig még kevesebb, a nyílt vagy nyíltabb világú akció-RPG műfajában készült vérszívós alkotásokat pedig egy kézen meg lehetne számolni. A nyilvánvaló és tátongó piaci rést azonban nem kifejezetten szándékozik betölteni senki – kivéve a The Chinese Room csapatát, ami kínkeservesen, de befejezik a Vampire: The Masqerade – Bloodlines 2-t. Ez előtt viszont csak egy olyan közelmúltbéli játék akad, amiben egy vámpírt irányítva alakíthatjuk a világ sorsát – döntéseink nyomán hol vért ontva, hol erőszakmentesen, és amit egészen kiválónak is nevezhetünk.
Ezt a játékot nem övezte földöntúli, de még elfogadható mértékű hype sem, ami azért is különös, mert az a Dontnod készítette, aminek minden idők egyik legjobb narratív kalandjátékát, a Life is Strange-et is köszönhetjük. A stúdió harmadik játéka volt a 2018-ban megjelent Vampyr, ami bár idejében nem feltétlenül lett a gamer újságírók legnagyobb kedvence, de így is több videojátékos díjátadón szerepelt a legjobb játékok nevezettjei között, ami aztán a 2024-es szellemi örökös Banishers: Ghosts of New Eden-hez vezetett.
A Vampyr történetében a legerősebb: Jonathan Reid, egy igen híres orvoszseni az első világháború borzalmaiból a spanyol nátha sújtotta Londonba utazik, ahol hamar egy tömegsírban találja magát. És oda nem a hullákhoz való perverz vonzalma, sokkal inkább a halála miatt került – ezért is a döbbenet, hogy nem szellemként, hanem látszólag életben tér magához a tetemek halmain. És ez csak a játék első perce, amit megfejeltek egy még nagyobb drámával: dr. Reid a tömegsír mellett egy kétségbeesett nőt talál, akinek karjaiba borulva pillanatok alatt szemfogakat növeszt, hogy az utolsó csepp vért is kiszívja belőle. Reid ezután tér eszméletéhez, de legnagyobb döbbenetére addig ismeretlen vérszomjában nem egy ismeretlen személyt, hanem az éppen őt kereső húgát ölte meg. Az ezzel a felütéssel kezdődő történetről kár volna többet elmondani, talán csak annyit, hogy mindezután dr. Reid a helyi kórházban talál menedéket, ahol a többi orvossal és nővérrel karöltve próbálják megfékezni a Londonban pusztító gyilkos kórt.
A játékmenet is a történet és a kalandozásaink során kötettett kapcsolatokra épül: vámpírorvosunkat ugyanis különböző tulajdonságok mentén fejleszthetjük, a képességeket viszont a harcokból és civilekből vér formájában kiszívott tapasztalati pontokkal erősíthetjük, oldhatjuk fel. Előbbi kevesebbet, utóbbi jelentősen többet ad, azaz, ha a vámpírunk akkor lehet ereje 100 százalékos teljében, ha nem rest néha kioltani egy-két életet. A gond ezzel csak az, hogy nagyon nem mindegy, kit szívunk szárazra. Lehet épp egy fontosabb karaktert, egy érdekes mellékküldetést adó szereplőt használtunk fejlődésre, a súlyos morális dilemmákról, a megmaradt szereplők e mentén változó mentális és érzelmi ál már nem is beszélve. De dönthetünk akár úgy is, hogy a szükségesnél több – értsd. random ránk rontó utcabetyárokon, vámpírvadászokon és alacsonyabb rendű vérszívókon kívül – senkit sem ölünk meg, ha viszont mindenképp csillapítanánk dr. Reid vérszomját, akkor alaposan feltérképezhetjük az egyes NPC-k szociális hálóját, személyiségét, hogy halálával milyen visszafordíthatatlan eseményláncolatot indítunk el, így kiválasztva a legkisebb rosszal járó áldozatot.
Mindeközben bejárhatjuk a sötét, gótikusba forduló londoni utcákat, betévedhetünk baljós sikátorokba, elmélyülhetünk a vámpírvilág sötétjében is, amihez szerencsére egy kellemesen kicsi, de szabadon felfedezhető 19. századi város adja az alapot.
A Vampyr egy roppant érdekes, a döntéseink és akcióink alapján folyamatosan változó, a stúdió egyedi stílusába jól beilleszthetően letisztult, ám igen gyönyörű akció-szerepjáték, ami nem csak a vámpíros témákért, vagy a Dontnod narratív alkotásaiért rajongó játékosoknak egy kötelező darab. A legjobb, hogy szeptember 15. késő délutánig alkalmi áron, mindössze 3100 forintért adják a Steamen, ami egy 30-40 órás valóban minőségi címért nemhogy nem sok, de kábé ajándék. Vegyed-vigyed, nem bánod meg! Ha viszont későn talált volna meg ez az ajánlás se keseredj, a Vampyr gyakorta jóáras, szóval rakd csak fel a figyelődre, és csapj le rá, amikor olyan áron kínálják, amit kifizetnél érte (őszintén, ennek a dupláját is megéri).
