Néha egy öregedő videojáték-sorozatnak csak egy nézőpontváltásra van szüksége ahhoz, hogy korszakalkotó legyen.

A videojátékok folytatásai kicsit olyanok, mint minden második rész egy film esetében: vékony jégen táncolnak. Miközben gyakran megadják a rajongóknak azt, amit szeretnek, és új dolgokat próbálnak behozni, sok franchise szorosan ragaszkodik ahhoz a recepthez, ami népszerűvé tette őket. Néhány fejlesztő merész kockázatot vállal, és olyan módon alakítja át a játékmenetet, a hangulatot vagy az alapvető mechanikát, ami könnyen kudarchoz vezethet. Azok azonban, akiknek ez jól sikerül, gyakran újradefiniálják az egész műfajt és új perspektívát adnak a megfáradt videojáték ötleteknek. Ezek a sikerek azt mutatják, hogy a játékok terén az innováció működhet, ha kreativitással párosul.

Néhány folytatás túlmutat a finomításokon és bővítéseken. Teljesen megváltoztatják a műfajt, átalakítva a játékosok interakcióját a történettel, a karakterekkel és a mechanikával. A lineáris lövöldözős játékoktól a mozis élményeket nyújtó játékokig, a valós idejű stratégiai játékoktól a hatalmas multiplayer kalandokig, ezek a folytatások bizonyítják, hogy a merész változások kifizetődhetnek, ha a fejlesztők pontosan megértik, mi az, amire a franchise-nak szüksége van. Nehéz megvalósítani, de néha sikerül. Íme 4 videojáték, ami merész lépéseket tett új területekre, miközben sikerült megőriznie azt, ami a franchise-t egésszé tette.

4 videojáték, aminek folytatása változott, mégis sikeres lett

Wolfenstein: A shootertől a moziszerű FPS-ig

A Wolfenstein franchise klasszikus run-and-gun arcade shooter játékként indult, hasonlóan az eredeti Doomhoz. A játék középpontjában a gyors tempójú, arcade stílusú harcok álltak, miközben labirintusszerű pályákon kellett harcolni. A korai verziókban minden a timingról és a minták elsajátításáról szólt, a narratíva mélységét illetően pedig nem sokat nyújtottak. A játékosokat a tiszta akció vonzotta, az izgalom pedig inkább a ügyes lövöldözésből, a gondos tervezésből és a hatékony mozgásból fakadt, mint a történetből vagy a karakterek fejlődéséből.

A Wolfenstein: The New Order viszont teljesen újjáalkotta a sorozatot, és egy filmszerű játékká alakította, gazdag narratívával és magával ragadó környezettel, hasonlóan a Half-Life-hoz. A játék többféle harcstílust és nagyobb, nyitott szinteket hozott be, ahol a játékosok stratégiákat dolgozhatnak ki és egy részletesebb világgal léphetnek kapcsolatba. A karakterek egyedi személyiséget és háttértörténetet kaptak, így a történet nem csupán háttérként szolgált, hanem a játék középpontjába került. Ez a merész műfaji váltás megújította az öregedő franchise-t, kritikai elismerést hozott és bebizonyította, hogy a Wolfenstein történetvezérelt formátumban is sikeres lehet.

Assassin’s Creed: A lopakodós akciótól a nyílt világú RPG-ig

A korai Assassin’s Creed játékok elsősorban lopakodós akciójátékok voltak, amik a parkourra és a gondosan átírt történelemre helyezték a hangsúlyt. A siker ezekben a játékokban gyakran a pontos mozgáson és a gondos tervezésen múlt. Bár a történelmi környezet lenyűgöző volt, a játékmenet nagyrészt ugyanolyan célokat adott a játékosnak. A szintek viszonylag nyitottak voltak, de mégis szorosan kötődtek az elsődleges célokhoz, ami korlátozta a játék méretét.

Az Assassin’s Creed Odyssey és az Origins drámaian megváltoztatta ezt a formulát, és a sorozatot teljes értékű, nyílt világú RPG-vé alakította. A játékosok olyan döntéseket hozhattak például a párbeszédekben, amik hatással voltak a történetre, a képességfák segítségével pedig fejleszthették a karaktereket. A felfedezés központi elem lett, lehetővé téve a hatalmas, élénk világok felfedezését, amik tele vannak opcionális küldetésekkel és rejtett titkokkal. A harcok kibővültek, az RPG-elemek pedig segítettek fokozni a játékélményt. A franchise megőrizte történelmi gyökereit, miközben dinamikusabb és magával ragadóbb élményt teremtett. Ez persze nem minden játékosnak tetszett, de tény, hogy az újítások sok új játékost szereztek az AC játékoknak.

Final Fantasy 13-14: A lineáris JRPG-től a teljesen online kalandig

A Final Fantasy 13 még egy lineáris japán szerepjáték volt, szigorúan korlátozott környezettel, rögzített narratívával és körökre osztott harccal. A játékosok egyetlen történetet követtek, aminek tempója és a karakterek fejlődése előre meg volt határozva. Bár vizuálisan lenyűgöző és narratív szempontból is vonzó volt a korában, a játék korlátozott szabadságot kínált a felfedezés és a választás terén, és egyes játékosok több szabadságot szerettek volna.

A Final Fantasy 14 átalakította a sorozatot azzal, hogy masszívan multiplayer online szerepjátékra váltott. A lineáris történetmesélés helyett a játékosok egy lélegző világba kerültek, ahol az együttműködés és a társadalmi interakció vált a játékélmény központi elemévé. A játék valós idejű harcokat, nagyszabású raideket és mélyreható karaktertestreszabást kínált, ösztönözve a felfedezést és a globális játékosközösséggel való kapcsolattartást. Annak ellenére, hogy eltávolodott a lineáris single formulától, a Final Fantasy XIV továbbra is jó kis történettel rendelkezett. A multiplayer funkciók bevezetése hatalmas sikert hozott a játéksorozatnak. A váltás másodszor is bebizonyította, hogy a sorozat egy teljesen új műfajban is sikeres lehet.

Warcraft 3 és World of Warcraft: Az RTS-től az MMORPG-ig

A Warcraft III egy real time stratégiai játék volt, ami ötvözte a bázisépítést és az erőforrás-gazdálkodást egy mély fantasy történettel, ami a mai napig is nagy népszerűségnek örvend. A játékosok taktikailag vezényelték az egész hadsereget, miközben RPG-szerű hősöket irányítottak, hogy sikerrel járjanak mind az single kampányokban, mind a multiplayer módban. A játékot komplex mechanikájáért és gazdag narratívája miatt dicsérték, és magas színvonalat képviselt a stratégiai játékok között.

A World of Warcraft azonban radikálisan megváltoztatta a franchise-t azzal, hogy a valós idejű stratégiáról MMORPG-re váltott, ami az egyik legradikálisabb változásnak számít ebben a listában. A hadseregek irányítása helyett a World of Warcraft a Warcraft III RPG-szerű hőseinek koncepcióját vette át, és ezeket az elemeket egy hatalmas közösségi térben mélyítette el. A küldetések, a dungeonok és a nagyszabású közösségi interakciók kerültek a játékélmény középpontjába, mindez ugyanabban az univerzumban, amit a korábbi három játék során felépítettek. Ez különösen a Warcraft mítosz rajongóinak tetszett, akik így egy személyesebb perspektívából láthatták az univerzumot. A mai napig a World of Warcraft sikere bizonyítja, hogy a merész változások kifizetődőek lehetnek, ha egy sorozat megőrzi alapvető identitását, miközben teljesen új mechanizmusokat vezet be.

Neked melyik videojáték tetszik a legjobban, ami a folytatásokkal alapvetően változott?