Nem feltétlenül eredeti, de mindenképp egy egyedi videojáték lett az Immortals: Fenyx Rising, amiben gyakorlatilag egyesül a The Legend of Zelda: Breath of the Wild és bármelyik/mindegyik nyílt világú Ubisoft játék. Utóbbi miatt mérhetetlenül unalmasnak is tűnhetne a Ubisoft Quebec fejlesztése, pedig ha van Ubi-játék, ami az elejétől a végéig képes valóban szórakoztató módon vagy 80 órára is lekötni a játékost anélkül, hogy bármikor is ráunna, akkor az a Fenyx Rising.
És mondom ezt úgy, hogy sokakhoz hasonlóan nekem is herótom van a ubisoftos egy kaptafa open world cuccoktól. A Fenyx Rising azonban teljesen más: már a karikatúraszerű animációs filmes látvány is messze kiemeli a Ubisoft átlagból, de a humora, a remek soft-zeldás játékmenete, na meg a sokrétű és roppant okos környezeti rejtvényei miatt lehet a leginkább szeretni. A francia kiadó többi játékával ellentétben a Fenyx Risingban van értelme felfedezni, benézni még a pálya széli vízesés mögé is, alig van olyan négyzetcentimétere az egyébként igen hatalmas pályának, ahol ne várna valami érdekes felfedezni való.
Az Immortals: Fenyx Rising koncepciója nem teljesen a semmiből született. A Ubisoft quebeci stúdiója már az Assassin’s Creed Odyssey fejlesztése közben találta ki a saját Zelda-klónját, amit akkor kézenfekvő módon a görög mitológiára húztak fel. A története viszont meglepően egyedi: eszerint a gigantikus Typhon kiszabadul Zeusz börtönéből, majd bosszút esküdve romba döntené nemcsak az istenek, hanem az emberek világát is. A görög főisten azonnal a szintén rabságban sínylődő Prométheusz segítségét kéri, aki erre fogadást köt Zeusszal: amennyiben egy halandó képes legyőzni Typhont, azzal elnyeri szabadságát. Zeusz belement az üzletbe, mire Prométheusz látnoki képességével nekilát elmesélni a hős Fenyx történetét.
A játék során így nemcsak egy narrátorunk lesz, aki konstans konstatálja az eseményeket, hanem Fenyxet irányítva mi magunk is végighallgatjuk Prométheusz és Zeusz beszélgetését – ami a legtöbb humor forrása, valamint a történet állandó alakítója is lesz. Ez utóbbit pedig úgy kell érteni, hogy nem ritkán Prométheusz csavar, változtat az eseményeken, részleteket ad hozzá, kijavítja önmagát, vagy szimplán kiszínezi azokat, hogy izgalmasabbak legyenek, de van, amikor Zeusz avatkozik közbe, kérdez bele bizonyos részletekbe, melyeket Fenyxet irányítva át is élünk.
A játékmenet sem kevésbé izgalmas: adott egy óriási sziget, aminek minden zuga valami titkot rejt. Néhányat kiszúrhatunk a régiónként megmászható magaslati pontokról, de rengeteg mindent csak akkor lelhetünk meg, ha teljesen átadjuk magunk a felfedezésnek. Természetesen akadnak különleges képességek is, melyeket görög istenségektől kaphatunk kölcsön, melyekkel nemcsak erősebbek lehetünk, de újabb területeket is elérhetünk általuk. Fejleszthetünk is rajtuk, ám a legtöbb fejlődést az itt-ott, de inkább mindenütt elszórt környezeti feladványok megoldásával érhetjük el, melyek garantáltan kifacsarják az ember agyát – a lehető legjobb értelemben.
Az Immortals: Fenyx Rising egy valóban különleges ékköve a Ubisoftnak, sajnálatos, hogy végül törölték a folytatást. Hiába lett ugyanis a francia kiadó utóbbi jó néhány évének egyik legjobb játéka, sajnos nem fogyott valamit jól. Így a megjelenést követően elég hamar jóárasították – most pedig már ingyen osztogatják gyakorlatilag mindenkinek. A minap lett 5 éves a Ubisoft Connect, ezt ünnepelvén ajándékozzák oda bárkinek, aki kéri az Immortals: Fenyx Risingot – november 13-től kezdődően és csak PC-n. Határozottan érdemes élni az adódó lehetőséggel, nem is kell mást tenni, mint
