Habár az id Software 1991-es megalakulásakor egy punk, újító és lázadó szellemű szupertehetséges fejlesztőkből álló játékfejlesztő csapat volt, kiadóra nekik is szükségük volt. Ezért kötötte barátságos béklyó az id-es srácokat előbb az Apogee Software-hez, majd GT Interactive kiadóhoz, ami bevállalta az akkoriban meglehetősen merésznek, ám forradalminak számító Doom és Quake játékok terjesztését.

Az id nagyon hamar a játékipar legnagyobb szereplőjévé, irányadójává vált. Több mint egy évtizedig ez a gárda határozta meg nemcsak az FPS műfaját, de az id Tech engine-nel úgy cakkompakk a belső nézetes játékok fejlődését, irányát, úgy alapvető mechanikáit. Nem is csodálkozhatunk, hogy a legnagyobbak figyelmét is felkeltették, köztük az Activision akkori fejeseiét, akik a GT után lecsaptak a csapat alkotásainak kiadási jogaira.

Az id hozta is a formáját a ’99-es Quake III-mal, majd a 2001-es Return to Castle Wolfensteinnel – ezek motorját az Activison más szupernépszerű játékaiban is felhasználták, péládul a Call of Duty-ban, aztán 2004-ben történt valami: megjelent a Doom 3, vagyis az első törés. Bár a játék egyáltalán nem lett rossz, de a játékmenetbeli változtatásai miatt máig sokszor a széria fekete bárányaként kerül megemlítésre, amire csak rátett egy lapáttal a vele együtt debütált id Tech 4-es játékmotor, ami közel sem durrantott akkorát, mint a stúdió korábbi mindent is átíró és meghatározó engine-jei.

Nagy gondolkozások és fejvakarások közepette végül úgy döntöttek, hogy a szabadságukat továbbra is megőrizve nem állnak katonasorba egyetlen kiadóhoz, ehelyett inkább kettővel szerződnek: egyiknek jó pénzért kiszervezik a számukra legkevésbé fájó-hiányzó (fontos) IP-t, a másikkal pedig szintén jó summa reményében összepacsiznak egy vadiúj készítéséről, amit már a hiperszuper id Tech 5 fog hajtani.

Előbbi az Activision és a Wolfenstein, utóbbi az Electronic Arts és a Rage.

Az id Tech 5 fejlesztését tehát majdhogynem azonnal a Doom 3 megjelenése után elkezdték, és tanulva a korábbi hibákból, az új engine legfontosabb képességének (a grafika mellett) a nagyobb nyílt területek működtetését jelölték ki. A Rage-et aztán 2007-ben jelentették be hivatalosan, mellyel párhuzamosan szintén gőzerővel készült az új Wolfenstein-játék is, méghozzá az id-motorokhoz nagyon értő Activisionhöz tartozó Raven Software műhelyében – plot twist, hogy még a régi id Tech 4-es motort használva.

De ekkor még senki sem tudta, hogy hamarosan minden meg fog változni, amikor 2009 júniusában a ZeniMax Media nagy hirtelen bejelentette az id Software teljes felvásárlását.

A hír gyakorlatilag mindenkit sokkolt: egyrészt a csapatot mindenki az egyik legszabadabb fejlesztőgárdának tartotta, másrészt emiatt az összes kint lévő projekt sorsa mellé hatalmas kérdőjel került. Csakhogy addigra a Wolfenstein már elkészült, a kijelölt megjelenési dátuma pedig a felvásárlást követő második hónapra, 2009 augusztusára lett kitűzve. Nem kevésbé örülhettek a hírnek az EA-nél, ahol egy fiókban lapult a már aláírt szerződés a Rage kiadásáról.

Végül mindkét játék speciális körülmények között jelent meg.

A Wolfenstein lett az utolsó id-s játék, amit az Activision adhatott ki, és még csak jól sem járt vele senki: a szimplán csak Wolfensteinnek címezett FPS hű volt ugyan a szériához, és még élvezetes is volt, de a műfajában egyetlen új dolgot sem tudott mutatni, így a játékosokat sem igazán érdekelte. A ZeniMax akvizíciója után is csak kegyelemből maradhatott fenn az online boltokban, hátha egy-két arra tévelyedő megveszi egy akció alkalmával, de amikor 2014-ben a Bethesda és a MachineGames előállt a maga revíziójával, azzal a lendülettel került kiradírozásra a létezésből a Raven Wolfensteinje.

A 2009-es Wolfensteinnel ma már csak az játszat legális formában, aki rendelkezik egy eredeti PC-s, Xbox 360-as, vagy egy PS3-as lemezzel, esetleg időben megvette digitálisan.

De az ULTIMATE PLOT TWIST,

hogy végül minden egyetlen helyen, a Microsoftnál kötött ki. A redmondi gigavállalat előbb a ZeniMaxot/Bethesdát, majd az Activision Blizzardot vásárolta fel. Jogilag tehát semmi akadálya nem volna az eltűnt Wolfenstein feltámasztásának, a a gond csak az, hogy a több mint 15 éves jogi helyzet miatt az Xboxnál nem foglalkoztak sokat az időközben abandonware-ré vált játék visszafele kompatibilitásával, vagyis azt modern konzolokon nem lehet elindítani.

PC-n viszont már nagyobb szerencsével járhat az ember. A 2009-es Wolfensteint ugyanis megőrizte az utókornak az Internet Archive és a MyAbandonware oldala is, mindkét helyről ingyen le lehet tölteni, és telepítési/indítási útmutatást is találni hozzá.