Coriovallum ókori településén 1984-ben feltárt nagyjából 2000 éves római kori mészkőlap idestova már 40 éve okoz komoly fejtörést a korszak kutatóinak. A leleten ugyanis egészen specifikusnak és célzottnak tűnő vájatok és jelölések láthatók, melyekről azt feltételezték, hogy egy korabeli társasjáték lenyomata lehet, de mellékelt szabálykönyv híján ennek aligha tudnak utánajárni.
Egészen máig! A Maastrichti, a Leideni és a Flinders Egyetem vezetésével felállt nemzetközi kutatócsoport ugyanis egy forradalmian új módszert választott: a kőről készült 3D szkenneléseket rábízták egy mesterséges intelligenciára. Jóllehet a módszer elsőre nem tűnik forradalminak, de a megközelítés azért is rendhagyó, mert az elemző Ludii AI-ba több mint 100 különböző, történelmileg ismert ókori játék szabályrendszerét táplálták be. Ezt követően kettéosztották az AI-t, hogy azok minden egyes szabályvariáció kipróbálásával rájöjjön, melyik illik bele a mintázatba – és a szkennelés során feltárt kopásmintákba.
„Ismételten futtattuk a szimulációkat, minden alkalommal módosítva a szabályokat, hogy lássuk, mely mozdulatok okozzák ugyanazt a koncentrált súrlódást, ami az eredeti kövön látható” – mondta Matthew Stephenson, a kutatás egyik vezető tudósa, a Flinders Egyetem munkatársa az egyetem oldalán.
A szimulációk során a mesterséges intelligencia azonosított kilenc olyan alapvető szabályszerűséget, amely konzisztens maradt a kő sérüléseivel. Az eredmények egyértelműen egy úgynevezett blokkoló játékra mutattak. Ebben a műfajban – ellentétben például a sakktól vagy a malomtól – a cél nem az ellenfél bábujának kiütése vagy elfoglalása, hanem annak mozgásképtelenné tétele. A játékosok addig manővereznek a vonalak mentén, amíg a másik fél csapdába nem esik, és nem tud hova lépni.
Ez a felfedezés azért is bír kiemelt jelentőséggel, mert a középkor előtti időkből rendkívül kevés információnk van a blokkoló stratégiai játékokról. Az MI segítségével most olyan párhuzamokat sikerült vonni, amelyek a skandináv haretavl vagy az olasz gioco dell’orso ősi változataira emlékeztetnek.
Stephenson szerint ez a siker kaput nyit számos más, emberileg eddig megfejthetetlennek tartott lelet előtt. Az AI nem csupán egy kiegészítő eszköz, hanem egyfajta mintázatfelismerő gép is, ami képes a tárgyak kopásából és fizikai állapotából az embernél hatékonyabban és jelentősen gyorsabban visszafejteni az egykori használati módjukat. Ez a módszertan végre lehetővé teszi, hogy megértsük azokat az ókori játékokat is, amelyekről nem maradt fenn írásos feljegyzés vagy képzőművészeti ábrázolás.
