A Netflix adaptációitól általában jó előre érdemes rettegni. A Warner Bros. felvásárlásával médiaipari gigásszá evolválódó cég kreatívainak ugyanis az esetek többségében halványlila gőzük sincs mivel és mit érdemes kezdeni, mire vágynának a rajongók, de még egy egyszerű fan service-t sem tudnak összehozni a látványos bukásokon kívül.

Még a legjobbnak tartott élőszereplős One Piece sem jobb egy erős közepesnél, a Cowboy Bebop, a Vaják, a Death Note, vagy a Yu Yu Hakusho viszont annak ellenére is nézhetetlenül rettenetes, hogy az alapul szolgáló számos manga, anime, könyv és képregény mind-mind egy fantasztikus és élvezetes történetet mesél el. Ugyanez a Netflix Az utolsó léghajlítója is: hiába dolgozhattak kvázi teljes szabadsággal minden idők egyik legjobb animációs sorozatából, méghozzá annak eredeti alkotóinak segítségével, a Netflix vezetése előbb Michael Dante DiMartino és Bryan Konietzko párossal vitázott össze az adaptáció irányát és hangvételét illetően, hogy aztán a távozásuk után prezentálják azt a fajta emészthetetlen hulladék minőséget, ami a vállalat adaptációs munkásságát jellemzi.

Az élőszereplős Avatar: Az utolsó léghajlító valószínűleg már csak azértból is, de meg fogja élni a negyedik évadot, amely utolsó epizódjára talán meghaladják az amatőr színjátszókörös cosplay verseny nívóját. A 2026-ban érkező második évad legalábbis pontosan azzal a gyatra minőséggel kecsegtet, mint amit az első évaddal is sikerrel céloztak meg – és ha hiszed, vagy sem, de ez a legkevesebb probléma vele. Nem, mintha a Netflixnél ne tudná valaki előre jelezni a gyerekszínészekkel elkezdett sorozatok kreatív hátulütőjét, hisz a Stranger Things színészei is szupergyorsan felnőttek / kinőtték a szerepeiket, de a Duffer-tesók eredeti forgatókönyve bőven megengedi az évadok közti idő és a korbeli ugrásokat.

Nem úgy az Avatar: az eredeti történet egyik leglényegesebb eleme az idővel való versenyfutás volt, hogy Aangnak mindössze pár hónapja van elsajátítani az összes elem hajlításának képességét, ami a sorozat végére akkora nyomás volt az alig 12 éves avatárnak, hogy már aludni sem bírt tőle. Aang egyik legszomorúbb tragédiája is az, hogy a hosszú hibernáció szövődményeitől viszonylag fiatalon és hirtelen halt meg.

Gordon Cormier nyilván nem tehet arról a képességéről, hogy egy átlagos tinédzser tempójában érik férfivá, a netflixes filmeseket viszont bátran ekézhetjük amiatt, hogy erre látványosan nem gondoltak. A főszerepet meglehetősen gyatrán játszó Gordon volt a legfiatalabb a csapatban (12), így rajta is látszik meg a leginkább az első és a második évad között eltelt cirka két – de a forgatások miatt inkább 4 év (idén töltötte a 16-ot). Persze ezt magyarázhatják majd sokféleképp, a legolcsóbb telik az időn túl ott van az eggyel kreatívabb Aang másképp öregszik formula, viszont bármelyiket is válasszák, azzal bizonyosan elvész az alapmű egyik legfontosabb eleme.

Míg az animációs sorozatban láthattuk Aangot rácsodálkozni a világra, érzelmileg és morálisan is felnőni, megérni az avatár szerepre, és lassan de a barátai segítségével biztosan túllépni a múlt szörnyű traumáin, gyerekként elfogadni a sorsának különösen súlyos terheit, addig a Netflix adaptációjában el kell fogadnunk, hogy a két évad között gyakorlatilag az ég világon semmi sem történt. Nem tanult meg új elemeket használni, nem dolgozott magán, a lelkén, személyén és az avatárságán, de mellette a csapat többi tagja sem változott semmit – miközben az ő útjuk is kulcsfontosságú. Csak fogadjuk el a kiherélt és totál inkoherens történetmesélést.

Szomorú és különösen aggasztó ezt látni a világ egyik, ha épp nem a legnagyobb filmipari vállalatánál, úgy pedig pláne, hogy a Warner bekebelezésével olyan gyártások is a Netflixhez kerültek, mint például a szintén gyereksereggel készülő Harry Potter-széria.

De addig jön még 3 évadnyi Avatar, a végére 20 éves férfivá cseperedő Gordon Cormierrel, aki egymaga akkor sem mentheti meg egy gyöngyösi jelmezverseny színvonalával vetekedő produkciót, ha addig megtanul tisztesen színjátszani.

Az Avatar: Az utolsó léghajlító következő évadának első előzetese is befutott, köszönet és pontos premierdátum viszont nincs benne: