A modern, leginkább internetes, online kommunikáció, bár megkönnyítette és felgyorsította a kapcsolatteremtést, de egyúttal új típusú problémákat is szült. Ezek közül az egyik leggyakrabban vitatott, úgy a legtöbbek által átélt negatív élmény a ghosting, amikor valaki magyarázat és szó nélkül szakít meg minden kapcsolatot a másikkal. A Science Directen publikált friss kutatás most rávilágított arra, hogy ez a fajta elutasítás pszichológiailag jóval megterhelőbb lehet, mint egy egyenes, kimondott szakítás.

A Milano-Bicocca Egyetem kutatói szakítottak a hagyományos módszerekkel. Eddig a ghosting hatásait leginkább utólagos kérdőívekkel vizsgálták, ám az emberi memória szubjektív, vagyis hajlamos utólag átkeretezni az eseményeket. A kutatócsoport ezért két, valós idejű kísérletet tervezett, ahol a résztvevők naponta vezették érzéseiket, miközben (tudtukon kívül) beépített kutatási asszisztensekkel csevegtek a Telegramon.

A kísérlet során a résztvevők pszichológiai szükségleteit vizsgálták, mint például a

• valahová tartozás igényét.

• önbecsülés fenntartását.

• társas interakciók feletti kontroll érzését.

• értelmes létezés iránti igényt.

A lezárás hiánya és a gyógyulás gátja

A kutatás első, hatnapos szakasza során a csoportokat három részre osztották: egy kontrollcsoportra (ahol a beszélgetés folytatódott), egy elutasított csoportra (ahol kaptak egy búcsúüzenetet) és egy ghostolt csoportra. Az eredmények meglepőek voltak; bár mind az elutasítás, mind a ghosting azonnal negatív érzelmeket váltott ki, a felépülési dinamika drasztikusan elért a két csoport között.

Akiket nyíltan elutasítottak, azoknál a fájdalom közvetlenül az esemény után tetőzött, majd gyorsan csillapodni kezdett. Ezzel szemben a ghostolt résztvevőknél a válaszreakció lassabb volt és jóval tovább tartott.

A kutatók szerint a magyarázat a lezárásban rejlik: a nyílt elutasítás egy egyértelmű pontot tesz a kapcsolat végére, ami lehetővé teszi a gyógyulási folyamat megkezdését. A ghosting azonban bizonytalanságban tartja az egyént, aki magyarázat híján kénytelen egyedül értelmet adni a történteknek, ami gátolja a gyors felépülést.

A nemek szerepe és a hosszú távú hatások

A második, kilencnapos kísérlet során a kutatók azt is vizsgálták, hogy a nemek befolyásolják-e a reakciókat. Az eredmények azt mutatták, hogy függetlenül attól, hogy valaki azonos vagy ellenkező nemű partnertől kapta az elutasítást vagy a némaságot, a pszichológiai hatás azonos volt. A ghosting minden esetben elnyújtottabb szenvedést okozott, mint a direkt elutasítás.

A szakértők szerint a ghosting nem csupán egy szakítási forma, hanem a kiközösítés (osztrakizáció) egy sajátos típusa. Míg egyesek szerint a magyarázat nélküli eltűnés kíméletesebb, a kutatások egyre inkább azt bizonyítják, hogy az valójában sokkal nagyobb károkat okoz, mint az őszinte, elsőre talán fájdalmas-fájdalmasabb igazság. Bár a kísérlet kontrollált körülmények között zajlott, rávilágított arra, hogy a digitális kommunikáció világában a lezárás elmaradása a legfőbb akadálya az érzelmi regenerációnak.